Jelnyelv

Siket kultúra és közösségek

A hallássérültek orvosi szempontból láthatatlan fogyatékosok.
Mit értünk ezalatt? Egy az utcán sétáló vak embert a társadalom azonnal beazonosít a fehér botjáról, vagy a mozgáskorlátozott személyek kerekesszékkel közlekednek, fogyatékosságuk, állapotuk látható. A siketek magukról nem vélekednek fogyatékosként, hiszen ez egy állapot, nem hallgatnak rádiót, kizárólag csak feliratozott filmet néznek, és állapotuktól függetlenül jogosítványt is szerezhetnek! Kommunikációs nehézségeik és hallásuk hiányában nehéz az információhoz való hozzáférésük, sok esetben kirekesztődnek, csalódnak, lelkileg sérülnek. Ezen okból létrejött egy közösség, azon belül a siket kultúra. A kultúra szó kapcsán művészeti értelmezésben jelenik meg a hallók előtt a kifejezés, de ez a siketek körében azt jelenti, hogy minden olyan közeg, dolog iránt érdeklődnek, ami nem auditív, életvitelük, szokásaik a halló személyektől eltérő (ez a viselkedési szokásukban, a megszólítás módjában jelenik meg első lépésben).  A halló embereknek nem okoz nehézséget meglátogatni a rokonaikat, barátaikat, de a siketek a vendég csengetését nem hallják, a kisbabájuk sírását nem érzékelik, reggel nem kelnek ébresztőórára. A hallás hiányát halláspótló eszközökkel kompenzálják, segítik, ezek közül néhány: villogók, babasírás-jelzők, vibrációs párnák, továbbá a mobil telefon elterjedése és használata, felváltotta a telefax készüléket, így ma már a rokonlátogatások sem okoznak gondot az előzetes időpont egyeztetésében.